A valóságot végre tiszta szemmel, valójában látom,
ezért látom néha úgy, ez nem más csak egy álom.
A csodák mindig velem vannak, és ez nem mese,
a rémálmaim nem viccesek, sajnos a felük se.
Ha közhelyes voltam, csak a világot tükröztem,
a beszűkült elmék tokjába mégis így ütköztem.
A bizonytalanság megtanított a lelkekkel törődni,
azzal, ami igazán fontos, a gonoszat eltörölni.
Az önfejűségemmel már senkinek sem ártok,
ha nem tetszik a lényetek, hát másik adóra váltok.
Ti adtátok meg ezt a békét, a türelem tengerét.
Az őszinteség kincsét, a mámor fegyverét!
- Varázsló -
Utolsó kommentek