Tükörképem

Egy üveglap előtt állva
Másik dimenzióba meredve
Nézem halovány önmagam
Egy álarc mögé temetve

Két kézzel megragadom múltam
Ököllel töröm be saját képem
Át a homályos tükrön át
Saját torkom ragadva meg

Megrázom és kérdem tőle
Miért kellett meghasonulnod?
Olyannak lenni, mint a többi?
Tucat hús-gépként élni?

Ember legyél, önmagad
Valósítsd meg sorsodat
Akard azt, amit önmagadnak akarsz
Majd így jobbat kapsz

Magammal beszélgetünk
Megértően és igen kábán,
Furcsa, mert érti azt,
Amit sokan igen csak ritkán

Párhuzamos dimenzió a tükör mögött
Önarcképem megint rajtam röhögött
Sanyargat engem, rávesz a mulatásra
Igazi énem a sarcát hordozza.

Éveken át próbált kitörni belőlem
Megjátszott Énem nem hagyta felőlem
Fojtogat, önmagukkal küzdenek
Jót, már csak félve remélhetnek.

Tükröm töröm, nem érdekel
A hét év átok, sosem stresszel
Mert az Élet minden pillanatát Én
Újraéljük, újraélem Én…

- Varázsló -