Üvöltésem

Hej, Debrecen,
Ha reád emlékezem!...
Hetet éltem én tebenned,
És mindamellett
Nagyon jól esett nekem,
Hogy végül eljöhettem, -

Alkoholista nem vagyok.
És mégis voltak éjszakáim, pedig nagyok.
Jó, hogy az embernek húsmája van,
Ezt okosan teremté az isten,
Mert hogyha zsír lett volna májam,
A szesz oldotta volna fel.

Aztán az évnek előző végében
Kifogya szépen
A józanságom,
S hideg kocsmában ülvén.
Ha felemelem literes korsóm,
Elmondhatám,
Mint a vendég, ki a kocsmából néze ki,
„Juj, be részeg ez a valaki’!”

S az volna derék,
Ha italozást megállék!
Tüdöm dörög a hidegben,
És ekkor mire vetemedtem?
Hát mit tehettem egyebet?
Égő Barnaszofim
Szorítgatám,
Míg az elmém végre engedett.

Ez bajban csak az vigasztala,
Hogy ennél már nagyobb bajom is vala.

Pest, 2015. Január - Varázsló -